Bevásárlás - kaland egy időlyukban

Beszélhetünk kis bevásárlásról, nagy bevásárlásról, olyan is van hogy felpattanunk a biciklire és elmegyünk a piacra gyógynövényeket venni vagy 3-4 Pistikét a kertünkbe. Én egy olyan bevásárlásról szeretnék most beszélni, amely - hogy is mondhatnám - elég mély nyomokat hagyott bennem,
Villamoson utaztunk, idegen városban, idegen emberek között, idegen falak vettek minket körül. Érzékeltetem milyen is volt a légkör:
A villamos régi, fapados volt, és egyáltalán nem volt kopott. Ketten álltunk egy ismerősömmel fogtuk a bőr kapaszkodót a kocsi elején, és nézelődtünk a barokk utcák házait csodáltuk. Aztán a villamos egyet fordult, majd a színes 18. századi magas, szépen rendbe hozott házfalak közül egy hatalmas térre értünk be. Kockakövekkel volt borítva, viszont majdnem szikráztak, csillogtak - közhelyesen csillogtak-villogtak a napsütésben.
Az egész tér csak úgy árasztotta magából a luxus illatát és látványát is. Merthogy igen, szerintem van illata az ezüstnek és az aranynak is. A tér körül hatalmas házak álltak. A megálló egy nagy áruház előtt tett le minket, le is szálltunk. A hatalmas kirakatokban nem emberi léptékkel mért magas kirakati babák álltak, voltak 3 méteresek is ha nem több. Mindegyiken fényes csipkeruhák, arannyal, ezüsttel kivarrva -átszőve. Amolyan 18. századbeli divat szerint voltak felöltöztetve, de valahogy ez ott és akkor nagyon természetesnek tűnt.
Aztán mivel nem tudtuk hogy keveredtünk ide, később se lettünk okosabbak, szóval megkérdeztük hogy : kérem szépen hol vagyunk egyáltalán? Egy arra járó férfi járókelő
válaszolt nekünk kissé csodálkozva:
- Nem tudják? Pedig ez Párizs legforgalmasabb és leghíresebb tere, A Versailles tér. Ide szokott járni Mária Antoinett is vásárolni.....