Finn mese

Finnországba ha - ....

utazván, havas tájra széles mezőn
keresd meg a meselelkét finn népnek, mi létező,
ne ijedj meg, hosszú tél lesz, hideg hófehért élvező.
Ne ijedj meg hogyha kemény fagy vagy
heves szél jön, csillagokig felverő, sarki fények közt repülő
meselelkek kristályfények, tündérvilág óceán
zöldes fényű légáramló, havas mezők felett hullámzó
-mesélő szőnyegek-
Szőttest sző egy sors asszony, régi szövőszéke kattogó
Ím megszületik Kalevala,Hősök földje
táltos Vejnemöjnen , kovács Ilmarinen
Ifjú lányért harcba szállva, újra-és újra csatát vívó.
Ámde ifjú lány föld alatt van réges-rég,
nem születvén újjá
mennyek világában él ő.
-A medvefiú-
Mese szőttes készül újra
vadakat mesélő - s boszorkányról
sors asszony ujja nyomán farkas, medve feléledő
s rének sora vágtázó.
Átok útján medvefiú - férfiember, vadon élő,
asszony után talpaló, Idők múltán
varázstoktól szabaduló, asszonykáját meglelő.
- A szampó-
Mit sző most, a sors asszony, fonalából,
mi kéz ügyében lévő?
Hangások övezte síkságokon, tundra táján,
tavak mellé a sok ember szampót épít,
mindent őrlő csodalmalmot, örökké járó
csodamalmot. Ételt, italt, aranyat, ezüstöt,
árpát, búzát s gazdagságot őrlő malmot
mesebeli gazdagságot, jól megérdemlő
régi ember aranykorban jól megélő.
-Időközben-
Rének vágtázó seregét, érintetlen természet ölét
Vejnemöjnen újra járja, keres nyírfát, büszke bükköt s lányhajat
bűvös hárfa újra szóljon, finn, lapp földet bezengető.
- Erdei szellem -
Szőnyeg készül újra, lásd csak
kislányt látok, gyümölcsöt szed kosarába
málnát, szedret, mi jó akad
erdőszélen
húzza ágát egy bokornak, ám valami túlról is húzza
erővel s akarattal – vajon mi lehet?
Hát egy medve legott hajol, málnát eszik - tovatűnik
Ki volt vajon ? MI volt vajon?
meghökkenve kislány nézi jobbra, nézi balra
megkerülvén bokrot túl,
hová tűnt a széles pofa, medve alak barnasága?
erdő szellem, védelmező volt ő, – megjelenik, tovatűnik
-meselélek éledező.
- Időközben-
Vejnemöjnen újra zengő,
Flórának és Faunának szellemét – énekelve teremtő.
Lágy hangú hárfáját dicsérő.
-A szauna-
Szaunák sora ím látható,
kis házikók világolnak, embereknek kézmunkáját
így dicsérő,
fából való meghitt pihenő.
lásd csak hisz itt a jövő -
Vejnemöjnen csodálkozik modern házak, kisebb erdők,
a hangás, meg a tundra fogyatkozó, kisebbedő
rázza fejét, hajladozik varázserőt bevetne ő –
hiába nincs hatalma, mesék világa rég letűnő.
- Vejnemöjnen és a mai Finnország -
Majd varázsban rénszarvasként, vágtat délre városokhoz
hogy szemével látva lássa mi lett Kalevala Hősök földje,
ezer tükrös tavas zöldes fényű, kristálytiszta fenyveserdős.
Jaj, erdők lelkét nem találja, elbújt az vagy hétalvó, mert ha ébren lenne szóvá tenné
hogy természet fogyatkozó.
Legszebb s jobb anyag a fa, abból készül majd minden,
bútorok s házak, bennük éledt a falélek újra
dolgos emberek kézmunkáját dícsérő.
Vejnemöjnen nagy utazó , tovább megy nézelődik nyáron, nézelődik télen
Joullipukki alakjával találkozik hirtelen nem érti de rájön
a mese mind megéledő.
Rének szemével látva látja
a remény megéledő .
- Vejnemöjnen visszaindul északra -
Szélre ül és visszaindul öreg sors asszony felé,
szőttesben megnyugodik
zöldes fények alá utazik. Ilmarinen szintén alszik
sors asszony kéz alatt,
immár fonalként gombolyodik.
-Finnország mesék földje-
Finnország még mesék földje, havas tájak, sarki fény,
mind ahányan azt jelzik, nem aludt ki ősi fény,
nyírfalélek hárfazengős, lásd finn lélek örökfény.