Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
Szabadon írni

Jóbarátok és táltosok Tündérországban

Szőke Anikó · 2 éve
1. előtti fejezet


Lob királyfi és kicsi Suta

Lob királyfi egy vörös hajú  tündérkirályfi volt. Nagy várban élt a levegőréteg  egyik palotájában. Hatalmas tölgyön felfelé vezet az út, annak tetejéről pedig egy széles szivárvány palló vezet a felhőpalotához, aminek szivárványból van az ablaka, párából az asztalai, székei, illó légből a ...

Fák:Bohóc fa

Szőke Anikó · 2 éve
Ez egy szomorú fa. Csalódott. Inkább udvari bolond mint bohóc, valamikor a középkorban nőhetett ki a földből. Csengettyűje szokott ugyan csilingelni a sipkáján, de más vidám nincsen rajta talán csak a kockás - pöttyös mintája . A szürkék - fehérek árnyalatai légiessé teszik a fát, mintha nem is evilági lenne. ...

Fák-Mesefa

Szőke Anikó · 2 éve
Életfa a Nap előtt. Virágos hímzett dombból nőtt ki, maguk körül pörgő piros virágok közül.
Világoszölddel pöttyözött domb tetején, két tüzes virágon át hajladozik, sárgás szélű kék levelekkel szinte úszik a szélben. Mögötte, mint két zöld vitorla hajladoznak  a sárga pöttyös meselevelek. Mert ez egy mesefa, nem létezik csak a ...

Fák-Tüzes Nap két kígyótestvérrel

Szőke Anikó · 2 éve
Dobszólót hallok. A bordók és pirosak egy kis naranccsal megbolondítva kavarognak a fa körül. Egy virág forog szélsebesen egy fa alatt, felette rózsafejek tüzelnek a naplementében. A Nap átsütve a fiatalabb leveleken jelzi a fakorona körvonalait, míg az ég kékje is bekúszik az ágak közé, a mező őrzőjének két kék ...

Elvarázsolt fa Prospero szigetén

Szőke Anikó · 2 éve
Férfias szomorúság, elvarázsolva lenni - talán az az öröklétig. Eső nem sokat veri leveleimet, meleg és forróság váltakozik, bár néha elér a vihar. Prospero ellen ármánykodva elűztem országából, réges-rég. Most fa vagyok. Kiszáradva, de az arcom még megvan. Szomorú és megbánó arc ez, a néma ürességben fogoly vagyok e szigeten, ...

Virágárus - tükörfényeken hintázva

Szőke Anikó · 2 éve
Akkor még más volt a Ferenciek tere. Hangulatosabb. A metrómegálló kijárata a térre vezetett egyenesen. 
Tükörfényeken lehetett hintázni - szó szerint - ha odasütött a nap a térre. Volt ott egy virágárus, napernyővel. Hogy fehér vagy kék volt -e nem tudom, de ő is tudott hintázni, mindig jókedvűen állt a ...

Elszöktem otthonról

Szőke Anikó · 2 éve
Emlékszem, egyszer kislánykoromban elszöktem otthonról. Csak úgy, miért ne. Nem vittem magammal batyut persze, se pöttyöset, se kockásat... Bejelentettem a szüleimnek 
hogy elmegyek, kész. Ki is mentem a kapun. Négyévesen az ember még megteheti. 
Félig-meddig durcás is voltam, csak egy botocskát vittem magammal, mint a vándorok ha útra kelnek. Mentem ...

Zöld kastély 100 év múlva

Szőke Anikó · 2 éve
Üresen áll a zöld kastély. 
Mint a szépség és a szörnyeteg kastélya csak ez inkább egy elvarázsolt kastélyra hasonlított. 
Nem jár arrafelé most senki,  csak egy túrázó, mert az erdei utakon ahol éppen kirándult, egy kereszteződésben éppen nem volt jelzés, se kék se fehér, hogy a kék vagy a fehér ...

Másik dimenzió

Szőke Anikó · 2 éve
Egy nap amikor megmozdult a plafon 

Utazások

Szőke Anikó · 2 éve
Látogatás az alvó óriásnőnél avagy a titokzatos fekete páncél  



Múzeumi látogatásaim alatt is fordult egyet párszor a világ. A képek világából hatalmas aszteroidák és ásványok közé jutottam, mikor megszólított egy alacsony, barna bőrű középkorú úr:
- Nem ismerjük egymást valahonnét? 
nem hinném - válaszoltam tétovázva. Igazság szerint most vagyok itt ...
Szőke Anikó
Szőke Anikó vagyok, és 2010 - ig képzőművészettel és újságírással foglalkoztam. Úgy döntöttem elkezdek írni egy blogot, talán érdekelnek valakit a meséim és az írásaim. Ezek jórészt a fantáziám szüleményei, kivéve a Kritikák kiállításokról, Kedvenc irodalmam, "C" és "V", Ars Poetica, és a Képzőművészeti alkotásaim. A többi menüpontban találhatjátok a meséimet, verseket, írásokat, és egy meseregényt amit folyamatosan írok.