Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
Szabadon írni

Utazások

Szőke Anikó · 2 éve
Látogatás az alvó óriásnőnél avagy a titokzatos fekete páncél  



Múzeumi látogatásaim alatt is fordult egyet párszor a világ. A képek világából hatalmas aszteroidák és ásványok közé jutottam, mikor megszólított egy alacsony, barna bőrű középkorú úr:
- Nem ismerjük egymást valahonnét? 
nem hinném - válaszoltam tétovázva. Igazság szerint most vagyok itt először. - Nincsen magának testvére?
- Nincsen. De miért kérdezi? -Van itt valaki aki nagyon szeretne beszélni Önnel.. mondta - majd tovább mentünk az aszteroidák közt egy másik terembe.
Akkor láttam meg az egyik volt festőtársamat, aki szintén középkorú úr volt. Ausztriában festettem vele együtt. Érdekes happening volt, beszíneztük a fák leveleit aztán lefotóztuk, később jól mutatott a mindenféle színű hársfa a fotókon.
Köszöntünk egymásnak most, ahogy észrevett. 
-Ide kellett hoznunk, csak te segíthetsz, te tudsz teleportálni. Mi nem.
-Na és, hol van az az ide? - kérdeztem kissé félve. 
- Mi most egy óriás csészealjon vagyunk, a Föld felett. Ezen a hajón évtizedek óta őrizzük az embereket, hogy ne törjön ki a harmadik világháború. 
-Szóval most nem v agyunk a Földön? hogy hoztatok ide? 
- Van egy készülékünk, egy teleportációs készülék, amely több pontra fókuszál a Földön. Te az egyik ilyen fókuszponton álltál meg. Én nem vagyok 57 éves, hanem már vagy 120. Mi itt elég nagy tudással rendelkezünk ahhoz hogy a második világháború végeztével vigyázzunk az emberekre. Már több rakétát sikerült kilőni ami háborúhoz vezetett volna. Sajnos azonban most lehet hogy tehetetlenek vagyunk. Segítenie kell sok embernek hogy a Marsra való utazás ne valósuljon meg, és egyelőre a Holdra sem szabad utazni. 
Én ezalatt annyira meg voltam döbbenve, hogy szólni sem tudtam. Látta ezt rajtam Mihalik, akivel beszélgettem.  
- Ne haragudj,- mondta-sajnos ez így sok egyszerre de majd megszokod. Sok mindent  kell még megmutatnunk, gyere.   
Így elmentünk egy nagy terembe, ahol rakéták, űrállomások, Mars és Hold járók, űrhajós ruhák voltak kiállítva. 
-Emlékszel 2006 augusztusára? - kérdezte. - Volt az a nagy tűzijáték Budapesten. 
Emlékszem, én is kinn voltam. Jó nagy ramazuri volt, nagy szélvihar.
- Azok is mi voltunk. Sajnáljuk hogy többen meghaltak akkor. Az űrhajónk meghibásodott. Talán külső behatásra, nem tudjuk. Mindenesetre majdnem lezuhant a hajó, ezért volt ott az a nagy szél. Többet ilyen nem fordulhat elő. Valószínűleg a számítógépes  vezérlőrendszert megtámadták kívülről egy elektromos vagy lézersugárral. Azóta viszont van már új védelmi rendszerünk is ami üzemel.  Mi arra kérnék majd téged hogy egy űrprogramban vegyél részt. A Marsra és Holdra indított űrszondát kellene visszahozni, illetve idehozni. Tesztelni fogjuk hogyan bírod az űrruhát, kapsz egy 3D-s szemüveget is. Hogy könnyebb legyen az oda- visszajutás.
-Hol van a szobám? Mert az a helyzet hogy egy kissé lepihennék....
-Megmutatom, gyere csak. 
Egy kis alkóvos egyágyas szobába vezetett Mihalik, narancs színűek voltak a falai, az ágy és a fürdő ajtaja pedig zöld volt. 



Amikor megszállták a kis fehér csészealjak az utcát


Űrhajósteszt. 
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Szőke Anikó
Szőke Anikó vagyok, és 2010 - ig képzőművészettel és újságírással foglalkoztam. Úgy döntöttem elkezdek írni egy blogot, talán érdekelnek valakit a meséim és az írásaim. Ezek jórészt a fantáziám szüleményei, kivéve a Kritikák kiállításokról, Kedvenc irodalmam, "C" és "V", Ars Poetica, és a Képzőművészeti alkotásaim. A többi menüpontban találhatjátok a meséimet, verseket, írásokat, és egy meseregényt amit folyamatosan írok.