A megelevenedett játékok
Tudom, tudom, biztosan ti is sok történetet hallottatok
megelevenedett játékokról, akik életre kelve ugrabugráltak,
királyságot alapítottak, állatkertet rendeztek be, vagy útra keltek,
esetleg háborúztak, tudom is én, mit csináltak. Én a pirosfülű,
nagy, fehér plüssmackóról, a kalapos maciról. és a fehérfülű,
hosszú lábú, nagy piros nyusziról akarok nektek mesélni. Egy
szép kis gyermekszobában laktak, a négyéves Pankával, és a két
éves Bogival, Panka kistestvéréveI. Nagyon sokat foglalkozott
velük Panka, a gazdájuk, ezért ők elég rátartian viselkedtek
minden más játékkal. Éppen húsvét volt, és a kislány szekrényére
pakolgatta legkedvesebb" játékait. Csak az volt a baj, hogy nem
jutott hely mindegyiknek.
Panka anyukája ezért felvitte őket a tetőtérbe, ahol egy műterem
volt. Betette őket a sarokba, és azt gondolta, majd ha lesz hely,
visszaviszi őket.
A kislány egy ideig sóhajtozott utánuk, De aztán estére elfelejtette
a dolgot és a másnapi készülődésre gondolt, a tojásfestésre, a sok
locsolóra, aki két nap múlva jön.
- Gyurinak piros tojást festek, Marcinak pöttyöst, Latinak
virágmintásat, Gábornak meg kéket, apunak csibe formájú tojást
adok, nagypapának zöld leveleket festek rá,
Líviusznak pedig ...- És folytathatnám tovább, míg meg nem
unnátok, mert Pankáéknál a Húsvét olyan nagy ünnep volt, hogy
az egész család és az összes óvodástársa is eljött locsolkodni, és
egy nagy ebédet is rendeztek ..
De térjünk vissza a játékokra.
Éjjel,mikor nem látta őket senki, rendszerint megelevenedtek, és
beszélgettek. Bizony, ők is szerették a húsvétot, a készülődéstl De
még mennyire. A nyuszinak ilyenkor színes kosarat raktak az
ölébe, benne voltak a tojások. A macival meg azt játszották, hogy'
ő egy locsoló, és még csokitojást is kapott Pankától! Ezt mindig
meg is ette, persze a társai sem maradtak ki a mulatságból, Panka
róluk sem feledkezett meg.
A mi nevezetes éjszakánkon is beszélgettek a játékok, de most
nem voltak vidámak, mint máskor.
- Jaj, egyedül maradtunk itt fenn, mit csináljunk? Senki nem
játszik velünk, és mi sem vidítjuk fel Pankát meg Bogit... -
sóhajtozott a kalapos maci, akit úgy hívtak hogy Bertácska.
- De jó lenne lent lenni, és megint csokit enni, mennyit
foglalkoznának velünk ...- mondta erre a piros fülű, nagy, fehér
plüssmackó.
- Menjünk vissza! - szólalt meg a fehér fülű, hosszú lábú, nagy, piros nyuszi.
- Na jó, de mit szól Panka anyukája, és ki tudja azt garantálni,
hogy nem hoznak minket vissza? - kérdezte a piros fülű, nagy,
fehér plüssmackó.
- Senki, de megpróbálhatjuk, nem? És különben is, ha
megerőltetnék magukat egy kicsit, talán akadna fölösleges hely.
- Na jól van, igazad van, menjünk 'nekem sincs kedvem
hónapokat itt tölteni. De nehogy észrevegyenek miközben
mászunk le a lépcsőn, mert akkor, ... akkor, ... nem is tudom mi
lesz akkor!
Látjátok, - mondta erre a kalapos maci, Bertácska.
Tulajdonképp megérdemeljük, mert a többi játék mindig olyan
kedves volt velünk, mi pedig szóba sem álltunk velük soha.
Na, sokat értünk el vele, most őket babusgatják majd...
- Ne félj, lemegyünk, és bocsánatot kérünk tőlük.- mondta a
fehér fülű, hosszú lábú, nagy, piros nyuszi.
- De ettől még visszahozhatnak ide minket! - aggodalmaskodott
megint a piros fülű, nagy, fehér plüssmackó, akit viccelődve csak
Jegeskének hívtak társai, pedig volt igazi neve is: Ciklámenfülű.
fEz is elég érdekes név, nem gondoljátok? f
- Rendben, majd eldől. Mindenesetre hajnalban megyünk, akkor
már alszanak. - válaszolt a fehérfülű, hosszúlábú, nagy, piros
nyuszi, akinek Linka volt a neve.
- Jó, várunk még 5 órát, és kész.- zárta le a vitát kalapos maci,
vagyis Bertácska.
Úgy is történt ..Nagyon nehezen és lassan múlt az idő, ráadásul
semmi zaj nem volt, csak egy fényes szempár nézett be az
ablakon, amitől a játékok nagyon megijedtek. Pedig csak egy kis
bagoly volt. De ők alig várták - félelemtől reszketve - hogy
elmúljon az a néhány óra. Egyre határozottabban azt gondolták,
hogy soha többet nem fognak ide visszajönni. Azután végre
elindultak. Csakhogy, épp mikor a lépcső aljára huppantak,
akkor lépett ki a szobából Panka apukája. mert zajt hallott, és
kinézett az ajtón.
Így történt, hogy észrevette a lefelé osonó játékokat. Azok nem
látták őt, ő meg azt hitte, álmodik. Jól megdörzsölte a szemét, de
"nem ébredt fel."
- Azt hiszem, inkább visszamegyek. az ágyba, és alszom
egyet ...mármint tovább. Talán túl sokat 'dolgozom mostanában,
pihennem kellene... de jó lenne ha ez az álom véget érne...mert ez
biztosan csak egy álom, álmodom... ,.
Azzal visszament az ágyba, és lassacskán el is aludt.
Másnap reggel látják ám, hogy Panka szobájában mindegyik játék
ott van. Igaz, hogy egyik a földön, másik az ágyon, harmadik az
ágy alatt, de ott van. Apuka persze, mondanom sem kell, egy kissé meghökkent,' Nem
tudta mire vélni a történteket, és megkérdezte Pankától:
- Te hoztad le kicsim, ugye, a játékokat?
- Nem, én egész éjjel aludtam.
- Na, mindegy,- mondta anyu - a játékokat visszaviszem, mert
nincs nekik itt elég hely .
- Ne, anyuci, ne vidd vissza kérlek, olyan jó hogy visszajöttek ...
- Tényleg - mondta apu - csinálok nekik itt helyet, máshová
tesszük Bogi ágyát és behozzuk ide azt az éjjeliszekrényt, ami a
kamrában van. A kisebb játékokat arra tesszük, a három nagyot
meg a szekrény tetejére.
- Na jól van,de rend legyen ám, ha azt akarjátok, hogy mind itt
legyen holnap ...-mosolygott anyu, a gyerekek pedig ujjongtak.
Apu átrendezte a szobát, a játékok is boldogok voltak, és ezután
kicsit szűkösebben ugyan, de megfértek egymással a szoba lakói.
Bertácska, Ciklámenfülű, és Linka bocsánatot kért a többi játéktóI,
és ezután nagyon jól megvoltak mindannyian. Húsvétra pedig
mindegyikük kapott valami nyalánkságot Pankától.
És hogy apu mit gondolt ezekről a dolgokról?
Az maradjon az ő titka!
A megelevenedett játékok
2017-05-19
Hozzászólások (0)