A nehéz emberből való művész, riporteri szemmel

A szerencsétlen riporternek sokat kell kilincselnie, míg végül az alany rááll az interjúra,
A mi riporterünk alighanem egyszerre érzi magát szerencsésnek és szerencsétlennek, főleg ha még kezdő kis szűz, mármint ilyen szempontból. Lehet hogy alanyunk előbb szépen, finoman elküldi a fenébe, mondván hogy kifigurázásra nincsen szüksége, pletyizésre sem, de végül meg lehet győzni arról, hogy nem vagyok az ellensége, majd nagy könyörgések árán megbeszélhetjük a találkozást.
Boldogság és izgalom, aztán a nagy találkozás a megbeszélt helyen.

A művész ül a kávézóban, és vár. "Várogat". Tudom, nemlétező magyar szó. Kávézgat, lazán.

A riporter leveszi kabátját, majd leül. Bemelegítő beszélgetés, izzadás, és kezdődhet a "tánc."
Diktafon, komolyság, hülyéskedés, jópofizás, figyelmes hallgatás, hopp megnézem lejárt - e a diktafon , aztán átcserélem a kazettát - még egy kis beszélgetés, majd jöhet a finish billentyűt, sóhajtás, kész - vége. Kényszeredett mosoly.
Távozás egy kézfogással.
Fontos szabály: megjelenés előtt a kész írást bemutatni a színésznek, nehogy balhé legyen!
Ha elfogadja és nem veti el az egészet, akkor legközelebb az újságban olvashatja a kért interjút. Aztán indulhat a következő járat.