A sárkány és az Ármányos Lovag

A Sárkány és az Ármányos Lovag.
Mese a hamisságról


Ez a történet pontosan 1500 évvel ezelőtt játszódik, sem több, sem
kevesebb nem telt el azóta.
Egy lovagról és egy sárkányról szól.
A Virág királyságban lakott az erdők mélyén az Etelka nevű sárkány.
Három fejjel, és szép,levélzöld pikkelyekkel büszkélkedhetett.
Kedves - sőt - bájos sárkánylány létére folyton búslakodott. Nagyon
fájt neki, hogy az emberek vérszomjas vadállatnak hiszik.
Egyetlenegy ember volt, aki őt megértette, és ez nem volt más, mint
Virágszirom királykisasszony, aki a Nagy Virágpalotában
nevelkedett.
Virágszirom még kislány volt, mikor először találkoztak.
A kislány ugyanis kiszökött a palotából, és bement az erdőbe, mert
szamócát akart - egyedül! / micsoda felelőtlenség / gyűjteni. Sokáig
bolyongott, míg végül eltévedt. Fáradtan leült egy fa alá, hirtelen
azonban morgásra lett figyelmes. JA bokrokból egy nagy fekete
medve bújt elő. A medve már feléje is -nyúlt nagy mancsával, amikor
ott termett egy zöld, háromfejű szörny! Tüzet okádott a medvére, és
ez annak elég volt ahhoz, hogy elinaljon. Hát még hogy a fél bundája odalett ...
A királykisasszony látva, hogy a sárkány nem bántja, legyűrte
félelmét, és megköszönte neki a megmentését. Szóval, hogy szavamat ne feledjem, szép lassan összebarátkoztak, Virágszirom meg a sárkány. A palotában persze nem sejtettek semmit, mert Etelka jól tudta, eltiltanák tőle a kislányt, őt pedig elpusztítanák. Ezért hát eltitkoltak nagy barátságukat.
Múltak az évek. A királylány felnőtt, és ideje volt férjet választania. A
királyi udvarban lovagi tornákat rendeztek, melyeken hősök, és
királyfiak vettek részt. Mind meg akart mérkőzni érte, hiszen
Virágszirom nagyon szép leánnyá serdült. Neki egy kék páncélos
lovag tetszett, aki mindig győztesen került ki a harcokból.
királynak semmi kifogása nem volt a Kék lovag ellen, és hamar meg
is tartották az eljegyzési ünnepséget.
Igen ám, de egy Ármányos Lovag nevű harcos nem nyugodott bele a
veszteségbe. Elhatározta, hogy olyan ajándékot ad a királylánynak,
hogy az rögtön felbontja az eljegyzését, és őt választja férjének. Az
Ármányos Lovag elindult hát, hogy megkeresse a sárkányt, és
megvívjon vele. Csak mendemondák keringtek ugyan a sárkányról,
és igazából csak néhány pásztor látta szemtől-szembe. Egy ilyen
pásztorfiú vezette el a lovagot a sárkánybarlanghoz vezető útra.
El is bújt ennél a barlangnál.
A sárkány közben, úgy dél felé felébredt, mert éhes volt. Különben
csak makkal, dióval, meg mohával táplálkozott, sosem volt ínyére a
húsevés. Hozzáteszem, hogy ez általában nem volt jellemző a
sárkányokra ...
A lovag csak állt remegve a barlang szájánál, és arra várt, hogy
kidugja orrát a fenevad.
A sárkány kilépett.
Meghökkent, majd azt kérdezte:
- Mit akarsz tőlem, lovag? Te miért nem futsz el, mikor mindenki
meg szokott tőlem ijedni?
- Meg akarok veled vívni! - kiáltott nagy merészen a lovag. - A
fejeidet pedig elviszem Virágszirom kisasszonynak, és ő majd
feleségül jön hozzám!
- Micsoda? Ugyan, őt nem tudod ilyesmivel levenni a lábáról.
Különben is, van már vőlegénye.
- Honnan tudsz te erről? Na mindegy. Az én ajándékomnak örülni fog, és kész... .
Etelka ekkor úgy tett, mintha könyörögne
- Kérlek, ne bánts, nem vagyok olyan gonosz mint amilyennek hiszel.
Ám a lovagot ez nem érdekelte - mindenképpen szembe akart vele
szállni, de a sárkánynak is helyén volt az esze !
- Na jó, - sóhajtott - ha válaszolsz három kérdésemre, megvívhatunk,
ahogy szokás.
- Jól van, mondd csak a három kérdést.
- Az első: Mi az én nevem? A második: Ki nyerte a tavalyi zsákfutó
'versenyt Bibe faluban? Végezetül pedig mondd meg, ismerték - e a
régi egyiptomiak a sört?
Mivel a lovag mindenképpen harcolni akart, viszont egy kérdésre
sem tudta a választ - cselhez folyamodott.
- Persze, - mondta - beleegyezem, csak előbb engedd meg, hogy
visszamenjek a várba, mert most vettem észre hogy meg kell élesíteni
a kardomat.
Akkorát nevetett ezen a sárkány hogy most már nemcsak a
nyárfalevelek rezegtek / amelyek egyébként szélcsendben is ezt
csinálják/ hanem a fenyők is. Ilyen nagy és erős volt ez a sárkány.
Ráadásul hiába volt már 2000 éves, nem volt olyan öreg és buta,
hogy ne lásson át a szitán. Mert a lovag ezt gondolta róla.
- Meg akarod kérdezni valakitől a válaszokat, ugye? -kacarászott.
- Na, jó nem bánom, menj csak. De aztán siess vissza, mert nagyon jól
szórakozom ...
Nevetését a lovag még a dombon túl is hallotta, és elhatározta, hogy
csak azért is kifog ezen a zöld szörnyön.
Miután a várban megkérdezte a vár vénséges vén tudós emberétől,
amit akart, visszament. Titokban a királylány is követte, mivel
meglátta a visszatérő királyfit, és furcsállotta a dolgot, hiszen minden
kérőjét elküldte, csak a Kék lovagot nem.
A sárkány közben már a barlang előtt várta ellenfelét, és - pipázott.
- Na, te sárkány, - mindjárt kiesik a szádból az a pipa! -
hepciáskodott. - A te neved Etelka, szülőanyád után, a tavalyi
zsákfutó versenyt a faluban a kicsi Vas Jankó nyerte,
és a régi egyiptomiak ismerték a sört. Állj ki velem!
- Na jó, nem bánom, gyere csak- azzal Etelka eloltotta a pipát, letette,
és felvette a pajzsát. d
- Védd magad! - kiabált a lovag. Tulajdonképpen saját magát is
bátorította a hangjával, mert amikor látta felállni Etelkát, igazából
nagyon megijedt.
Persze Etelka most sem akart harcolni, nem akarta bántani a lovagot
sem, és mindent támadást elhárított. Folyton félreugrott. Nagysága és
súlya ellenére igen fürge sárkány volt.
Megelégelte ezt a királylány, aki egy fa mögül Ieskelődött, és
előugrott.
- Állj, hagyjátok már abba!
- Virágszirom királylány! Te hogy kerülsz ide? Menj innen, ez a
sárkány nagyon veszélyes!
- Ugyan már, miket beszélsz, dehogy veszélyes, hiszen már
kislánykorom óta ismerem, mert megmentett egy medvétől. Miért
akarod őt legyőzni?
A sárkány közben már a barlang előtt várta ellenfelét, és pipázott.
- Na, te sárkány, - mindjárt kiesik a szádból az a pipa! - hepciáskodott. - A
• te neved Etelka, jó anyád után, a tavalyi zsákfutó versenyt a faluban a kicsi
Vas Jankó nyerte, és a régi egyiptomiak ismerték a sört. Állj ki velem!
- Na jó, nem bánom, gyere csak.- azzal eloltotta a pipát, letette, és felvette a
pajzsát.
- Védd magad! - kiabált a lovag. Tulajdonképpen saját magát is bátorította a
hangjával, mert amikor látta felállni Etelkát, igazából nagyon megijedt ...
Persze Etelka igazából még most sem akart harcolni, nem akarta bántani a
lovagot sem, és mindent támadást elhárított. Folyton félreugrott, merthogy
nagysága és súlya ellenére igen fürge sárkány volt.
Megelégelte ezt a királvlány, a fa mögött, és előugrott.
- Állj, hagyjátok már abba!
- Virágszirom királylányl Te hogy kerülsz ide? Menj innen, ez a sárkány
nagyon veszélyes!
- Ugyan már, miket beszélsz, dehogy veszélyes, hiszen barátnők vagyunk!
Már kislánykorom óta ismerem, mert megmentett egy medvétől. Miért
akarod öt legyőzni?
- Hát.. mert... én azt hittem, hogy ...
- Neked akarta elvinni mindhárom fejemet. - mondta Etelka - meg akarta
mutatni szegény, hogy milyen bátor, és azt akarta, hogy inkább hozzá menj
feleségül. De mondtam, hogy neked már van jegyesed ...
- Na, nem baj. - enyhült meg Virágszirom. - Most indulj haza, és keress
magadnak másik feleséget. Én a szívem szerinf választottam magamnak
férjet, nem pedig ezért vagy azért. Nem akarom, hogy miattam küzdj Illeg
vele, hisz ö senkinek nem ártott. Menj el, és gondolkodj el ezen. Menj.

Így a lovag lógó fejjel hazament, és ezentúl Gondolkodó Lovagnak hívták.
Volt is min törnie a fejét. Például hogy nem igaz, amit tanítottak a
sárkányokról. meg ami a mi szemünkkel ronda, másnak szép is lehet,
illetve ami szép, az nem biztos, hogy jó. Ti mit gondoltok?
A királylány pedig hozzáment a kék lovaghoz, és Etelkát bemutatta az"
udvarnak. Egy idő múlva mindenki rájött, hogy nem kell félni tőle, és
később ö lett a királvi pár gyermekeinek a nevelője ...Ez azonban már egy
másik történet.