Az öreg kínai mester és a kiskakas

Az öreg kínai mester és a kiskakas


Élt egyszer egy kiskakas. Nagyon helyre kis baromfi volt, minden
tyúkocskának megakadt rajta a szeme. Egy hibája volt csak, mégpedig az,
hogy soha nem akaródzott kukorékolnia. Hiába kérlelte őt Pöttyöske, a
legszebb tyúklány a pajtából, hogy ö mennyire szeretné hallani azt a szép
hangját, hiába kérlelte őt a gazda, hogy ne kelljen ébresztőórát vennie,
kukorékoljon már egy kicsit hajnalban, meg hogy csalogassa elő a napot az.
égre. Ö úgy gondolta; a nap így is, úgyis felkel; minek kellene azt előcsalogatni.
Egyszer vándorcirkusz járt a faluban. Le is táboroztak a határánál, és
kikiáltóik naponta háromszor járták az utcákat, táncoló kiskutyákkal,
bohócokkal, és tornászokkal együtt. A kiskakas is kíváncsi lett, de még
mennyire. Nagyon kérlelte a gazdát, hogy menjenek el, mert ö még sosem
látott igazi cirkuszt.
így is lett. Mivel a gazda nagyon büszke volt a kakasra, de még mindig
bántotta, hogy nem kukorékol, sokat gondolkodott, hogy hogyan bírja rá az
"énekre", és ez a cirkusz kapóra jött neki.
Hallotta, hogy van egy öreg kínai, aki bűvészmutatványokkal mulattatja a
közönséget. Azt gondolta, beszél vele, hogyan lehetne a kiskakast
megkukorékoltatni. Nagyon sokáig súgtak. búgtak egymással. A végén
nevettek, kacsintottak egyet, majd elbúcsúztak.
Eljött hát a várva várt este.
A kiskakas már nem bírt magával, folyton csak fészkelődött a gazdája
melletti széken. Elkezdődött az előadás. Egymást követték a bohócok, a
zsonglőrök, légtornászok, még elefánt és tigris is volt, na meg kiskutyák.
Ám most jött csak a java.
- Tisztelt közönség! - most egy sárga ruhába öltözött kínai kislány lépett a
porondra.
- Most következik a bűvészek mestere, a nagy Csing Tang fénybűvész.
fényvarázsló!
A taps közben egy világoskék ruhás, sárga sapkás, hosszú szakállú kínai
öregember lépett aporondra.
Kinyitott egy hatalmas, két méter átmérőjű égszínkék legyezőt, és a "
kiskakas csodálkozva látta, hogy azokból kiröppen a nap, a hold és a
csillagok
- Most kinyitom, itt vannak, repüljetek fényeim! De most összecsukom, . ":
hopp, már bent is vannak .
- Most megint, kirepülnek, de most visszacsukom, hoppla ...
Az egész kimondhatatlanul csodálatos fényjátékkal járt, körös - körül
cikázó fények és színek repültek, a kínai pedig ujjaival jeleket rajzolt
köröket és spirálokat a levegőbe, ujjai nyomán pedig ismét színek és
ragyogó fényesíkok jelentek meg ... az egész közönség szájtátva bámult, és a
mutatvány végén lelkendezve tapsolt, a kiskakas pedig meg a csőrét is
elfelejtette becsukni.
- Most pedig a legyezömét becsukom és ha kinyitom, ismét itt ragyog a nap
a hold és a csillagok ..Az ám, hová tűntek? Nincsenek itt ... Nem tudna
valaki segíteni... nincs itt véletlenül egy kakas, aki ha kukorékolna egyet,
biztosan előjönne a nap?
- De igen! - rikkantotta el magát a kakas, mert nagyon megijedt, hogy soha
többé nem lesz nappal, éjjel, nem lesz hold és csillagok Rögtön
elrikkantotta magát:
- Kukurikúúúú! Kukurikúúúú!
A legyező abban a pillanatban hussss! eltűnt, és a fények felszálltak a
cirkusz tetején át az égbe ...
A kakas nagyon örült, a közönség álmélkodott, és tapsolt.
- Láttad, gazda? Láttad? En hoztam vissza a napot meg il holdat meg a
csillagokat! ,
- Büszke lehetsz magadra, kiskakas. Én is az vagyok rád.
- Most már minden hajnalban kukorékol ni fogok, hogy biztosan meglegyen
mindegyik!
Így is lett. A kiskakas annyit kukorékolt, hogy Pöttyöske, a tyúkocska nem
győzött betelni a hangjával, és a gazda minden hajnalban pontosan fel
tudott kelni dolgozni. Csak az volt a baj, hogy a kiskakasnak annyira megtetszett a sajt hangja, hogy sokszor hajnali kettőkor is felkeltette a gazdáját, aminek az nem nagyon örült.....