Elvarázsolt fa Prospero szigetén

Férfias szomorúság, elvarázsolva lenni - talán az az öröklétig. Eső nem sokat veri leveleimet, meleg és forróság váltakozik, bár néha elér a vihar. Prospero ellen ármánykodva elűztem országából, réges-rég. Most fa vagyok. Kiszáradva, de az arcom még megvan. Szomorú és megbánó arc ez, a néma ürességben fogoly vagyok e szigeten, nem is zöldellek már. Eleinte megvolt a remény, ám a viharvert szárazság végleg letört, Prospero igazsága után.
Vajon álom ez vagy valóság? Az időtlenség szele fúj e kis helyen, míg ki nem dől a fa. Arcom hatalmasra nőtt, tekintetem mereven bámulja a földet.
Prospero volt a bíró, ítélethozó, és a végrehajtó. A varázspálca eltört, semmi reményem sincs már a szabadulásra. Ha a fa kiszárad, kiszabadulok tán....