Fák - Tihanyi fa

Kiültem a tihanyi kertbe, az apátsággal szemközti oldalon fekvő kis nyaralóban. Az egyik fát le is rajzoltam, tussal. Borostyánnal volt tele, majdnem egészen a háromnegyed részét benőtte ez az egyik legszebb, méregzöld, élősködő növény. Madárcsicsergés és mély nyugalom vett körül, és harmónia. Meg a lombok.
Egyfajta meditáció, míg az ember rajzol, és nem gondol semmire. Csak a fű létezik, a borostyánlevelek, a kert, és én. Egy nagy lélekburokban, kinn a zöldben egyesülök a természettel. Eltűnik a szék, eltűnik a ház, én vagyok, a levelek zöldje, meg a mély zöld csend. Zöld csend, zöld mély.