II. Ramszesz fáraó

A piramisban el lehet tévedni. Főleg egy olyan látogatónak, aki nem tudja hová is jutott valójában.
Egy ízben például képzelt kórház képzelt folyosó szintjein lépkedtem, a képzelet szintjén, egy átjárón álom és valóság között. Leültem a padra. Szó se róla olyan volt mint egy metró aluljáróban a pad. Fehér színű, vasból való. Sokszor beszélgettem egy kék szemű fiúval, aki csak úgy oda-odatévedt, de mivel ő drogokat használt hogy idejusson ebbe a képzeletbeli világba, csak ritkán találkoztam vele össze. Mindig finom füstölő illatú volt....
Többször odatévedt egy erőszakos nő, ő mindig kávézni akart, kávét kért tőlem, aztán leszidott ha nem adtam neki. Na igazából ő is eltávozott az ismeretlenségbe, talán valahová az Édesvizek birodalmába. Az a piramis egyik felsőbb szintjén helyezkedett el, és csak a művészlelkeknek volt fenntartva.
Eltévedt lelkekkel itt is lehet találkozni, például egy nagyon-nagyon öreg, nagy orrú idős bácsival mindig összefutottam, de ő éjszaka jött elő, mindig csak este. A feltűnő benne a nagy orra volt, és érdekes arcberendezése. Nem tudtam kire hasonlít, miközben ott ücsörögtem és rajzolgattam a padon. Mikor már sokadszor kérdezte hogy mikor megyünk fel a második emeletre, és mikor jön a metró, végre eszembe jutott. II. Ramszesz fáraó múmiája. Ez az idős bácsi teljesen úgy nézett ki mint Ramszesz fáraó, tejesen a múmiát formázta. Már nem is lepődtem meg ezeken a dolgokon, hiszen ebben a piramisban minden lehetségesnek tűnt. Sok ezer éve foglyul esett lelkek járnak itt fel-és alá a különböző szintek látszatvilágok közt, élnek és meghalnak, majd újraszületnek és régi életük szelleme ma is itt kísért.