Peti és a szivárvány

Egy csodálatos gyógyulás meséje


Petike nagyon betegen feküdt otthon. Néha 40 fokra is felszökött a
Iáza. Anyukája. és a nagyi mindig mellette volt. Édesapját már egy
éve nem látta.
A kisfiú most töltötte be az 5. életévét, és eddig sosem érezte magát ennyire
betegnek. A család egy régi ismerőse, Vass doktor kezelte évek óta az egész családot, és most Petit is. Annak idején nagymamát is gyógyítgatta,
mikor az még lány, hajadon volt. Szóval, ez a nagyon de nagyon öreg doktor már két napja látogatta Petikét, és csak azért nem íratta őt kórházba, mert tudta, hogy a szülői gondoskodás még pótolja a kórházi kezelést. Ugyanakkor azt is tudta, hogyha nem múlik a magas láz, mindenképpen kórházba kell őt vinni.
A harmadik napon a doktor már sokat hümmögött Petike ágya fölött,
csóválta a fejét de még azt tanácsolta, ne aggódjanak, lassacskán
elmúlik a láz.
A negyedik napon aztán nem tehetett mást, kimondta, hogyha Petike
nem lesz jobban, kórházba kell vinni. A gyermek ezt hallotta is az
ajtón keresztül, és megijedt.
- Nem akarok kórházba menni ... - gondolta - és nem is megyek.
Így elhatározta, hogy jobban lesz. És este tényleg egy kicsit jobban
lett. Anyukájától kért egy csomag színes ceruzát, mert imádott
rajzolni.
Az összes színes ceruzát egy marokra fogta, és mindet egyszerre
végighúzta a papíron.
- Nézd csak, - mondta anyunak Petike. - olyan lett mint a
szivárvány...
- Tényleg olyan, kicsim! - mondta erre anyu, és meg is mutatta a
nagyinak. ...
Petike azután megvacsorázott, és anyukája álomba simogatta.
Csaknem úgy aludt elveszve a takaró alatt, mintha nem is lélegezne. Anyukája egy
pillanatra meg is ijedt, de látta, hogy piheg a mellkasa, és
megnyugodott. A hold közben bevilágított a színes üvegablakon, a
kék minden árnyalatát bocsátva a kis szobára.
Ó, istenem - gondolta magában Petike édesanyja - ha kórházba megy,
ott senki nem fogja megsimogatni a buksiját ... Ki fog altatót énekelni
neki ...
De aztán lassan - lassan ő is elaludt.
"Kora reggel arra ébredtek, hogy a nap csak úgy szikrázik be az
ablakon. Anyu jól betakarta Petikét, érezte hogy már nem forró a
homloka. Nagyon vidám lett, és kinyitotta az ablakot, hogy
kiszellőztesse a szobát. Petike kinézett a kertbe, és felkiáltott:
- Anyu, nézd! Ott a szivárvány, amit tegnap este rajzoltam ... Felrepült
az égbe álmomban, és most ott is van! És képzeld el, azt is álmodtam,
hogy apuci hazaköltözött!
Anyukája kinézett az ablakon, és azt mondta:
- Igen, tényleg csodálatosan ragyog a szivárvány, de az apukád, nem
tudom ... Reméljük a legjobbakat.
- Anyu, a szivárvány gyógyított meg engem ... Éhes vagyok!

Anyukája vidáman mosolygott, megpuszilta a homlokát, és odaadta
neki a kedvenc bábuját. Majd vidáman ment a konyhába. Készített
egy narancslét, és vajas kenyeret, és bevitte a kisfiának. Peti rögtön
mindent eltüntetett.
- Van még?
- Ó, hát persze, hozok még neked, mit akarsz enni?
- Sonkás kenyeret, almát és sajtot...
Anyukája elé hozta, amit szeme és szája megkívánt.
- Csak óvatosan, ne egyél túl sokat egyszerre ...
Kopogtak az ajtón. Anyukája kinyitotta, és szinte leesett az álla,
annyira meglepődött. Férje állt ott, kezében egy doboz és egy csokor, virág.
- Bocsáss meg, csak ezeket akarom odaadni, és... Petike hogy van?
- Most már jól. Gyere csak be. Honnan tudtad hogy beteg? ,f
- Nem tudtam, csak azért jöttem ...hogy lássalak. .. benneteket.
Petike kinézett az ajtórésen, és szinte ugrált örömében.
Szülei pedig egy idő múlva kibékültek, és boldogan élt együtt újra az
egész család. Attól kezdve Petike szentül hitte, hogy ezt a sok jót
mind a szivárvány hozta el neki.