Utazások

Látogatás az alvó óriásnőnél avagy a titokzatos fekete páncél



Múzeumi látogatásaim alatt is fordult egyet párszor a világ. A képek világából hatalmas aszteroidák és ásványok közé jutottam, mikor megszólított egy alacsony, barna bőrű középkorú úr:
- Nem ismerjük egymást valahonnét?
nem hinném - válaszoltam tétovázva. Igazság szerint most vagyok itt először. - Nincsen magának testvére?
- Nincsen. De miért kérdezi? -Van itt valaki aki nagyon szeretne beszélni Önnel.. mondta - majd tovább mentünk az aszteroidák közt egy másik terembe.
Akkor láttam meg az egyik volt festőtársamat, aki szintén középkorú úr volt. Ausztriában festettem vele együtt. Érdekes happening volt, beszíneztük a fák leveleit aztán lefotóztuk, később jól mutatott a mindenféle színű hársfa a fotókon.
Köszöntünk egymásnak most, ahogy észrevett.
-Ide kellett hoznunk, csak te segíthetsz, te tudsz teleportálni. Mi nem.
-Na és, hol van az az ide? - kérdeztem kissé félve.
- Mi most egy óriás csészealjon vagyunk, a Föld felett. Ezen a hajón évtizedek óta őrizzük az embereket, hogy ne törjön ki a harmadik világháború.
-Szóval most nem v agyunk a Földön? hogy hoztatok ide?
- Van egy készülékünk, egy teleportációs készülék, amely több pontra fókuszál a Földön. Te az egyik ilyen fókuszponton álltál meg. Én nem vagyok 57 éves, hanem már vagy 120. Mi itt elég nagy tudással rendelkezünk ahhoz hogy a második világháború végeztével vigyázzunk az emberekre. Már több rakétát sikerült kilőni ami háborúhoz vezetett volna. Sajnos azonban most lehet hogy tehetetlenek vagyunk. Segítenie kell sok embernek hogy a Marsra való utazás ne valósuljon meg, és egyelőre a Holdra sem szabad utazni.
Én ezalatt annyira meg voltam döbbenve, hogy szólni sem tudtam. Látta ezt rajtam Mihalik, akivel beszélgettem.
- Ne haragudj,- mondta-sajnos ez így sok egyszerre de majd megszokod. Sok mindent kell még megmutatnunk, gyere.
Így elmentünk egy nagy terembe, ahol rakéták, űrállomások, Mars és Hold járók, űrhajós ruhák voltak kiállítva.
-Emlékszel 2006 augusztusára? - kérdezte. - Volt az a nagy tűzijáték Budapesten.
Emlékszem, én is kinn voltam. Jó nagy ramazuri volt, nagy szélvihar.
- Azok is mi voltunk. Sajnáljuk hogy többen meghaltak akkor. Az űrhajónk meghibásodott. Talán külső behatásra, nem tudjuk. Mindenesetre majdnem lezuhant a hajó, ezért volt ott az a nagy szél. Többet ilyen nem fordulhat elő. Valószínűleg a számítógépes vezérlőrendszert megtámadták kívülről egy elektromos vagy lézersugárral. Azóta viszont van már új védelmi rendszerünk is ami üzemel. Mi arra kérnék majd téged hogy egy űrprogramban vegyél részt. A Marsra és Holdra indított űrszondát kellene visszahozni, illetve idehozni. Tesztelni fogjuk hogyan bírod az űrruhát, kapsz egy 3D-s szemüveget is. Hogy könnyebb legyen az oda- visszajutás.
-Hol van a szobám? Mert az a helyzet hogy egy kissé lepihennék....
-Megmutatom, gyere csak.
Egy kis alkóvos egyágyas szobába vezetett Mihalik, narancs színűek voltak a falai, az ágy és a fürdő ajtaja pedig zöld volt.



Amikor megszállták a kis fehér csészealjak az utcát


Űrhajósteszt.