Zöld kastély 100 év múlva

Üresen áll a zöld kastély.
Mint a szépség és a szörnyeteg kastélya csak ez inkább egy elvarázsolt kastélyra hasonlított.
Nem jár arrafelé most senki, csak egy túrázó, mert az erdei utakon ahol éppen kirándult, egy kereszteződésben éppen nem volt jelzés, se kék se fehér, hogy a kék vagy a fehér utat válassza.
Zöld meredélyeken zöld levelek csúcsain látta meg az eltévedt először a kastély tetejét. Zöldnek tűnt így messziről, bár nem volt ilyen színű eredetileg, ez csak a napsugarak játéka volt.
Nem tudta hol jár, aztán leért a völgybe egy kis tavat látott szobrokkal, nőalakokkal, - ahogy a kastély felé mutatják arcukat - mintha azt akarnák mondani. hogy mindegy idejössz-e vagy sem, a kastély ugyanúgy állni fog. Zöld a víz a szökőkútban, sok benne az alga a napfénytől. Automata a kút, nem romlott el az elmúlt évek alatt.
Nyíratlan több mint 100 éves vastag törzsű tuják hatalmaskodnak a kikövezett úton ami a bejárat felé visz, ahonnét egyenesen a kastély belsejébe jutott, a mennyezeten csillárok, a folyosók arannyal és ezüsttel borítva. Embereket nem látott sehol, és ettől ideges lehet bárki - főleg egy elvarázsolt kastélyban. Mert ezt a kastélyt most tündérek lakták jó ideje. Egy évszázada várja a jó tündér királynő hogy egy becsületes ember idetévedjen, és felébressze álmából Csipkerózsikát, aki 100 éve ott alszik egy megtévesztő, kertre hasonlító szobában, elbódultan annak a nőnek a varázsától, aki elirigyelte birodalmát és hercegét.