Zsemletötő és katica

Elvesztettem versike



Zsemletötő elvesztette
HOGY MIT?
Hát a batyuját!
Pittyes - pöttyös;
piros - fehér batyuját.
Hej, a batyuja nagyon fontos
Mert a törpe útján járván
Abból gyakran falatoz.
Pötyi katica hátára ülve
komájához szállt a törpe.
Sóhajtozott csak szegényke
magában meg
így keserge ...:
- Óh, étkem
bárcsak itt lehetne!
Biz jó lenne neki
Finom zsemlemorzsákat enni!
Mert batyuja azzal volt teli.
/ s hogy miért Zsemletötő a neve neki?
ezt már mindenki sejti.

Pötyike közben
Mit sem sejtve repkedett
Magában így énekelgetett:
Pittye pöttye
pittye pöttye... •
Ekkor buggyant ki Zsemletötő könnye,
Hisz folyton csak a fejét törte ...
vesztesége szívét összetörte.
Szomorkodott a batyuja után
és elszundított Pötyi hátán.
A dúdolásban Pötyi elmerülve,
észre sem vette
- a törpöt elvesztette!
Zsemletötőt szerencsére
jól fogta egy faág vége,
és a szegény
törpét ringatni kezdte ...
majd hirtelen
vízcsöpp esett
a törpe fejére és
mire ébredt? na mire?
most már Pötyit is
elveszítette.
Fülébe csicsergett
vidáman egy cinke,
mégis sírdogálni kezdett a törpe ...
Pötyike meg dúdolgatva repkedett
majd épp egy rózsához érkezett,
szirmára szállva
kért egy csöpp vizet.
E víztükörben akkor látta
hogy nincs meg a szállítmánya!
Szegény ezen megijedve
utasát megrémülve
Kereste, csak kereste,
de sehol nem lelte,
így elindult hazafele.
Ezalatt a törpike
megülte egy pillangó hátát
majd elindult vele
hogy otthonát
no meg a batyuját - megkeresse.
Hazatérve kit talált?
Hát Pötyit meg a batyuját
- hisz azt magával vinni elfeledte....
Ha az utuk hosszabb lesz,
a mese vége is messzebb lesz.