Álmomban időtlen térben jártam. Örökkévaló erdőben, örökkévaló helyen, térben és időben. A sólyom pedig csak ült egy ágon, nézelődött. A tér és idő összenőtt mint két buborék, eggyé váltak. Sehová nem jutunk és sehol sem vagyunk. Időtlenség. Megállt az idő a terek között, új időt hozva létre, az örökkévalóságban. Egyszerűek vagyunk és leszünk, nem kell gondolni semmire. A semmi az ami foglalkoztat. Süt a nap. Erdő, mező, mező, erdő váltják egymást a térben végtelenül. Az idő végtelen, ...

A régi jó Rákospalota, ahol születtem. Jobban mondva, Újpesten születtem, itt csak élek. Régi, a harmincas évekbeli fotókon a Fő utcát nézve az még fával van tele, az út mindkét oldalán gyönyörű fasor vezetett a református templom irányába. Akkor is ár errefelé villamos, és ma is jár. A különbség így majdnem 100 év elmúltával csak annyi, hogy több a kocsma, és kevesebb a régi parasztház. Persze üzletek és étkezdék is nyíltak azóta, hogyne. De a helyi alkoholmámoros embereknek nagyon fontos ...

...

Este van, kora esti gőzölgő föld illat száll a levegőben. Ahogy az illatos kert növényei burjánzanak a meleg estében, a kicsi kert növényei elkezdenek beszélgetni. Nincsen rádióm hogy ezeket a jeleket lehallgassam, odáig még nem jutott el a tudomány, Ezeket csak érezni lehet. A zöld növénykék és a zöldségek ahogy köszöntenek, üdvözölnek, és aurájukkal gyógyítanak. Viszonzásul hogy gondozom őket. Körbeölelnek, és játszanak velem, de felelni nem tudok csak érezni, mert talán az érzést ...

A piramisban el lehet tévedni. Főleg egy olyan látogatónak, aki nem tudja hová is jutott valójában. Egy ízben például képzelt kórház képzelt folyosó szintjein lépkedtem, a képzelet szintjén, egy átjárón álom és valóság között. Leültem a padra. Szó se róla olyan volt mint egy metró aluljáróban a pad. Fehér színű, vasból való. Sokszor beszélgettem egy kék szemű fiúval, aki csak úgy oda-odatévedt, de mivel ő drogokat használt hogy idejusson ebbe a képzeletbeli világba, csak ...

-Ne te neeeee - hajtotta Hajas Szöszke a szekeret. Csillag lova előbb hátranézett, aztán lépegetett tovább szelíden húzva a répás szekeret, fáradt volt ez a ló és már elég öregecske. Sok osztrák katonával találkoztak útközben, mentek keresték Kossuthot aki állítólag errefelé, Pest környékén bújhatott el valahol. A magyarok azonban annyira szerették őt - köztük Hajas Szöszke is - hogy egy szóval nem árulták volna el hol bújkál. Pedig tudták. Tudta az útszéli paraszt is akivel nemrég ...

Egyik ilyen utam során a sivatagba utaztam. Pár emberrel persze, akik kísérőim voltak. Egy kis szaud arábiai városba érkeztünk meg, repülővel szálltunk le a helyre. Burnuszos arab férfiak fogadtak, és a meghívásukra érkeztem. Már hallottak arról, hogy teleportálással képes vagyok egyik helyről a másikra utazni egy pillanat alatt, és ezért is hívtak el. Én nem tagadtam meg magamat, még aznap délután egy videofilm segítségével elutaztam egy esős helyre, Berlinbe. Aztán a gondolatom ...

Volt egy barátja is Lob királyfinak a Várban, egy jó kedélyű emberke, úgy hívták, Lekváros Fickó. Persze azért ez volt a neve mert nagyon szerette a Lekvárt, mindig volt nála egy-egy üveggel. Mivel szinte minden nap találkoztak és nem volt titkuk egymás előtt, a királyfi megosztotta szökési tervét Lekváros Fickóval. a kerekded fickónak ugyan semmi más fontos dolga nem akadt, bele is egyezett hogy együtt megszökjenek a királyi udvarból - persze a Táltossal, Sutával - méghozzá már másnap ...

Utazás a Napba Lélekbárkán ülve, felfelé tekintve emelkedtem a magasba. Mögöttem egyiptomi evezősök, a folyó torkolatából emelkedtünk felfelé a Napsugarakon. Ahogy húzott felfelé a Napsugár, akadálytalanul repültünk fel mint egy fuvallat, vagy egy gondolat. A Naphoz értünk, nyugalom vett köbe, aranykapu nyílt felénk. Kitárultak az aranyutcák, balkonok, aranyutak. És egy városi sugárút. Minden ragyogott,a melegség érzése töltött el . Arany - ...