Szőke Anikó · 1 napja Egy nap felkeltem, szép napos reggel volt, olyan mint máskor. Átlagosnak indult, jól éreztem magam, mégis valami hiányzott. Arra késztetett ez a valami hogy keressem fel régi ismerősömet Németországban. Próbáltam hívni, de nem vette fel a telefont. Ezért hát mivel kötöttségeim nem voltak, bepakoltam egy kis bőröndbe, és elindultam a pályaudvarra. Megvettem Frankfurtba a jegyet, átszállással. Na, az átszállásnál jelentkeztek a furcsaságok. München felé ...

...

Kiültem a tihanyi kertbe, az apátsággal szemközti oldalon fekvő kis nyaralóban. Az egyik fát le is rajzoltam, tussal. Borostyánnal volt tele, majdnem egészen a háromnegyed részét benőtte ez az egyik legszebb, méregzöld, élősködő növény. Madárcsicsergés és mély nyugalom vett körül, és harmónia. Meg a lombok. Egyfajta meditáció, míg az ember rajzol, és nem gondol semmire. Csak a fű létezik, a borostyánlevelek, a kert, és én. Egy nagy lélekburokban, kinn a zöldben egyesülök a ...

Göcs van a fában. Göcsört. Csomó. Megakadt a növekedésben és tekergő csomóban folytatódott. Gordiuszi csomó, egy Nagy Sándor fában. A tekervényesen kockás, hullámos rücskös kis gömb képződmény végül megadja magát és utat enged a fa növekedésének, míg végül ez a csomó beolvad a nagy fába, és már észre sem lehet venni a többi ág-bog mellett. ...

1. előtti fejezet Lob királyfi és kicsi Suta Lob királyfi egy vörös hajú tündérkirályfi volt. Nagy várban élt a levegőréteg egyik palotájában. Hatalmas tölgyön felfelé vezet az út, annak tetejéről pedig egy széles szivárvány palló vezet a felhőpalotához, aminek szivárványból van az ablaka, párából az asztalai, székei, illó légből a falai. Lob királyfit édesapja egyedül nevelte fel, anya nélkül, születésekor meghalt az édesanyja. Egyetlen ...

Ez egy szomorú fa. Csalódott. Inkább udvari bolond mint bohóc, valamikor a középkorban nőhetett ki a földből. Csengettyűje szokott ugyan csilingelni a sipkáján, de más vidám nincsen rajta talán csak a kockás - pöttyös mintája . A szürkék - fehérek árnyalatai légiessé teszik a fát, mintha nem is evilági lenne. Ha hozzáérnék talán nem is éreznék semmit, csak valami puha vattaszerűt. Csigaházzal és kagylókkal a tövében semmitmondóan tekint a jövőbe, mert ez egy jövőbe látó bohóc. Környezetében ...

Életfa a Nap előtt. Virágos hímzett dombból nőtt ki, maguk körül pörgő piros virágok közül. Világoszölddel pöttyözött domb tetején, két tüzes virágon át hajladozik, sárgás szélű kék levelekkel szinte úszik a szélben. Mögötte, mint két zöld vitorla hajladoznak a sárga pöttyös meselevelek. Mert ez egy mesefa, nem létezik csak a gondolatokban, és a fantáziában. A lilás - rózsaszín égbolt előtt olyan mint egy női hímzés, a pöttyök és cirádák meg a kis szirmok körforgása más ...

Dobszólót hallok. A bordók és pirosak egy kis naranccsal megbolondítva kavarognak a fa körül. Egy virág forog szélsebesen egy fa alatt, felette rózsafejek tüzelnek a naplementében. A Nap átsütve a fiatalabb leveleken jelzi a fakorona körvonalait, míg az ég kékje is bekúszik az ágak közé, a mező őrzőjének két kék kígyólánya. Óvják a fát, tekeregnek rajta, hiszen szent és tüzes Napfa ez, lombjai érinthetetlenek. Ha megpróbálnánk hozzáérni, eltűnnénk örökre mert megnyílna alattunk a ...

Férfias szomorúság, elvarázsolva lenni - talán az az öröklétig. Eső nem sokat veri leveleimet, meleg és forróság váltakozik, bár néha elér a vihar. Prospero ellen ármánykodva elűztem országából, réges-rég. Most fa vagyok. Kiszáradva, de az arcom még megvan. Szomorú és megbánó arc ez, a néma ürességben fogoly vagyok e szigeten, nem is zöldellek már. Eleinte megvolt a remény, ám a viharvert szárazság végleg letört, Prospero igazsága után. Vajon álom ez vagy valóság? Az időtlenség szele ...