Akkor még más volt a Ferenciek tere. Hangulatosabb. A metrómegálló kijárata a térre vezetett egyenesen. Tükörfényeken lehetett hintázni - szó szerint - ha odasütött a nap a térre. Volt ott egy virágárus, napernyővel. Hogy fehér vagy kék volt -e nem tudom, de ő is tudott hintázni, mindig jókedvűen állt a placcán, és árult, mosolygott. A Jégbüfé épülete is táncra perdült olyan vidám volt, a ferences templom pedig óhatatlanul is sárgállott, hívta be az embereket: gyertek be hozzám, ...

Emlékszem, egyszer kislánykoromban elszöktem otthonról. Csak úgy, miért ne. Nem vittem magammal batyut persze, se pöttyöset, se kockásat... Bejelentettem a szüleimnek hogy elmegyek, kész. Ki is mentem a kapun. Négyévesen az ember még megteheti. Félig-meddig durcás is voltam, csak egy botocskát vittem magammal, mint a vándorok ha útra kelnek. Mentem - mentem míg egy utcához nem értem, aminek az volt a neve hogy Tüll utca. Ezen befordultam, és néztem magam után csalódottan hogy ...

Üresen áll a zöld kastély. Mint a szépség és a szörnyeteg kastélya csak ez inkább egy elvarázsolt kastélyra hasonlított. Nem jár arrafelé most senki, csak egy túrázó, mert az erdei utakon ahol éppen kirándult, egy kereszteződésben éppen nem volt jelzés, se kék se fehér, hogy a kék vagy a fehér utat válassza. Zöld meredélyeken zöld levelek csúcsain látta meg az eltévedt először a kastély tetejét. Zöldnek tűnt így messziről, bár nem volt ilyen színű eredetileg, ez ...

Egy nap amikor megmozdult a plafon ...

Látogatás az alvó óriásnőnél avagy a titokzatos fekete páncél Múzeumi látogatásaim alatt is fordult egyet párszor a világ. A képek világából hatalmas aszteroidák és ásványok közé jutottam, mikor megszólított egy alacsony, barna bőrű középkorú úr: - Nem ismerjük egymást valahonnét? nem hinném - válaszoltam tétovázva. Igazság szerint most vagyok itt először. - Nincsen magának testvére? - Nincsen. De miért kérdezi? -Van itt valaki aki ...

Szép, verőfényes kora nyári napra ébredt Budapest. Hajnalodott, és a párával megtelt nedves levegő tükörfénybe borította a Gellérthegyet. Nem arra lakom, de mindig eszembe jut szegény nagymamám jóslata: Vajon mi lesz, ha egyszer a Gellérthegy beleesik a Dunába? Ő ugyanis mindig azt mesélte, hogy volt valamikor a nyolcvanas években egy japán kutató, aki Magyarországra látogatván azt nyilatkozta, hogy a Gellérthegy olyan helyen és úgy fekszik, hogy egyszer bizony bele fog esni a Dunába. Még ...

A megelevenedett játékok Tudom, tudom, biztosan ti is sok történetet hallottatok megelevenedett játékokról, akik életre kelve ugrabugráltak, királyságot alapítottak, állatkertet rendeztek be, vagy útra keltek, esetleg háborúztak, tudom is én, mit csináltak. Én a pirosfülű, nagy, fehér plüssmackóról, a kalapos maciról. és a fehérfülű, hosszú lábú, nagy piros nyusziról akarok nektek mesélni. Egy szép kis gyermekszobában laktak, a ...

Egy csodálatos gyógyulás meséje Petike nagyon betegen feküdt otthon. Néha 40 fokra is felszökött a Iáza. Anyukája. és a nagyi mindig mellette volt. Édesapját már egy éve nem látta. A kisfiú most töltötte be az 5. életévét, és eddig sosem érezte magát ennyire betegnek. A család egy régi ismerőse, Vass doktor kezelte évek óta az egész családot, és most Petit is. Annak idején nagymamát is gyógyítgatta, mikor az még lány, hajadon volt. ...

Mese a föld születése utáni időkből Valamikor, réges - régen, még az első fa teremtésekor óriások, emberek, tündérek éltek itt, a földön. Az első fát Nagy Zöld Fának nevezték. Akkor még az emberek a gyökerei közti barlangokban tengődtek, a ' föld felszíne az óriások birodalma volt, az ágai között tündérek röpködtek. Legfelül, a fa csúcsán fészkelt a Kék madár. Ha a Kék madár felrepült, beterítette szárnyával az eget, ...